Közérdekű Kísérletek:
Nyitókiállításunk alapgondolata az volt, hogy egy születendő intézmény miképpen képes pozícionálni önmagát egy, a művészeti diskurzuson általában kívül eső problémákkal szembesülő közösség számára. Ezen túl, mielőtt külső témákat kerestünk volna kiállításainknak, először szerettük volna megérteni, és feltérképezni azt a közeget, ahol a galéria megnyílik, ezért a Közérdekű Kísérletek Erzsébetváros köré épült fel. Az öt felkért művész a VII. kerületet érintő kutatómunkát követően új műveket hozott létre, melyek egyes, helyben jellemző és fontos motívumot dolgoznak fel.
Fátyol Viola:
+/- 3
az Erzsébetváros honlapjáról letöltött hivatalos emléktábla-lista enciklopédikus igényű vizsgálata, feltérképezése, vizuális begyűjtése
A lista nagyon informatív volt, az emléktáblák szövegét is feltüntette, ezek a sokszor rendkívül bárgyú és esetlen megfogalmazások pedig az elmúlt nagyjából 50-70 év izgalmas kulturális és társadalmi kórképét rajzolták ki. Brutális, hogy egy-két kivételtől eltekintve minden, a kommunizmus szépségeit közvetlenül, vagy közvetve dicsőítő tábla a helyén maradt ( bár nagyon sok esetben nem jelölik meg az évszámot, a 40es éveknél korábbi táblát nem igazán találtam, vagy levették mindet, vagy akkor nem volt még akkora divat. A 60as években burjánzott el igazán a táblaállítási láz, legalábbis olybá tűnik.)
A táblakereső utak során a hivatalos lista és a valóság között számos eltérést fedeztem fel, az elírásoktól a teljes negligálásig. Pontosan 3 olyan tábla szerepel a listában, ami ma már nincs a jelölt helyen, az elmúlt években leszedték onnan, de a tábla helye ma is felfedezhető a házak falán. Szintén 3 olyan táblát találtam, ami bár nincs benne a hivatalos listában, mégis hosszú évtizedek óta díszíti Erzsébetváros adott pontjait.
Olyan emlékek ezek, amik igazából nincsenek? vagy amikről nem akarunk tudni? olyan emlékek, amik igazából nem-emlékek?
A munka a helyi társadalom eme nüansznyi rezdüléseit dokumentálja.
Gunics Dóra:
Erzsébetváros 2010
Budapest egyik legnagyobb múltra visszatekintő és műemlékekben gazdag kerülete Erzsébetváros, ennek ellenére múlt idézés helyett én inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen a
Ipsics Barbara:
Poliszkóp
Elképzelésem, a hagyományos értelemben vett dokumentáció és narráció megkérdõjelezése. Az Erzsébetvárosban talált tárgyak ( mint pl. szemét, eldobott tárgyak, közismert helyszínek) egymástól látszólag függetlenül vannak jelen. A tematikailag és formailag teljesen különböző elemek egy fiktív személy, fiktív történetének részévé válnak.A képekkel illusztrált napló fő motívuma a voyeurség, az állandó figyelés lesz, afféle kukkolás, ami egyben kutatás is. Ez a kutatás, valamint a történet összefésülése végül is reprodukál aktuális helyzeteket a valóságból, miközben produkál is egy attól független, új történetet.
Lugosi Ágnes:
A fotel felett
A kiállított tárgyak kutató- és gyűjtőmunka során kerülnek egy térbe. A véletlenszerűen felkeresett kerületiek elmesélik, hogy az általuk kiválasztott és kölcsönadott tárgyak mit jelentenek számukra, míg a kontextusából kiemelt tárgy saját tulajdonosáról vall a befogadónak. A kooperáció kialakulása a tárgytulajdonosok és köztem számomra fontos része volt a folyamatnak.
Szeleczki Rozália:
A VII. kerület volt polgármestere, a több, mint másfél éve előzetes letartóztatásban lévő Hunvald György, 2010 februárjában a börtönből adott egy közel egy órás interjút. A volt polgármester kifürkészhetetlen faarccal és teljes higgadtsággal mondja el történetét. Ezt az interjút reprodukáltam, szó szerint előadva a beszélgetést. A száraz, valószínűleg előre megírt szöveget így az eredetitől teljesen idegen környezetbe helyezve, talán még jobban kitűnik az előadásmód furcsa, szinte tragikus érezelemmentessége, és a beszélő szavai mögött rejlő kétes, ám néhol kérdéses igazság. A munkám által megteremtett új kontextus tehát újabb értelmezéseknek engedhet teret.
